Nem tudtam elaludni. Azon járt az agyam, vajon miért nem sikerül. Álmos voltam, fáradt, és mindennél jobban vágytam az álomra. Mezítláb kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, és megnéztem, a lakótársam nem hagyott-e véletlenül az asztalon néhány szál cigit. Olyan jól esett volna, pedig nagyon ritkán gyújtok rá. Nem volt szerencsém, csak egy üres dobozt találtam. Visszabújtam az ágyba, a fal felé fordultam, és erőltetve lehunytam a szemem. Doboló hangok hallatszottak a fenti lakásból, mint minden este; kedvem lenne néha felmenni, és jól pofán csapni, aki nem bír magával, 9 hónapja hallgatom minden áldott este, és már rohadt idegesítő. Abbamaradt, és megint befelé tudtam koncentrálni. Végiggondoltam a napomat, nem találtam benne semmi idegesítőt, vagy furcsát, vagy olyat, amin agyalnom kellene. Aztán hirtelen bevillant. Egész nap ő járt a fejemben, és a gondolatelterelés annyira jól sikerült, hogy az agyam már pihenni sem volt képes; mert abban a pillanatban, hogy megszűnt dolgozni, bevillant az, akinek nem lett volna szabad. Feladtam, úgy döntöttem, hogy kiírom magamból; az asztalhoz ültem, és bekapcsoltam Jeromost(laptopom). Megnyitottam egy új lapot a wordben, és elkezdtem írni. Most itt tartok…
Hozzászólás |