rólam, rólad, rólatok, neked, nektek

Törökülésben ültem a hangavörös szoba közepén, és vártam. Vártam, hogy észhez térjek, vagy csak tudjam végre, mit is akarok. De hiába bámultam mereven a piros konnektort, és a fekete villanykapcsolót, nem jutottam közelebb egy épelméjű gondolathoz sem. Minden zavaros volt, és kinyílt a szekrényajtó. Azt láttam, hogy egy fiatal lány kucorog benne. Vörös, tépett, aránylag rövid haja volt, zöldeskék szeme. A kedvenc kockás nadrágomban ült, fekete trikóban. Füst csak úgy kiesett az ajtón; az egyik kezében égő cigi, a másikban doboz és gyújtó. Gondterhelt volt, vagy inkább kétségbeesett, de abszolút nem ijesztő. Elfért a szekrényben, nem kellett kényelmetlenül szorongania, mégis láttam, hogy szorong, a lábaira fektetett telefont bámulta. Ismerős jelenet volt, és amint ez eljutott a tudatomig, rám zúdultak az emlékek. Élmény és fájdalom vegyesen. Láttam, h hívástól hívásig, sms-től sms-ig él, és retteg attól, hogy a kijelzőn nem jelenik meg a várt név. Annyira dejavu kerített hatalmába, hogy nem tudtam levenni a szemem róla. Egyszercsak rám nézett, és kiszakadt belőle egy hatalmas sóhaj. Megértettem, kimentem a konyhába, behoztam egy bontott üveg bort, töltöttem, és odanyújtottam a poharat. Egy biccentéssel megköszönte, és beleivott. Ismerős volt minden mozdulata, és egyre tisztábban láttam az arcát. Ismerős volt. Felnézett és akkor rájöttem. Én vagyok. A szekrénynek is én-alakja van. Rab vagyok saját magamban, de nekem kell megszabadítanom magam, a saját korlátaimat kell áttörnöm. Kimegyek a garázsba, és egy baltával térek vissza. Abszolút nyugalommal végzem ki a szekrényt, de a lány nem mozdul, ugyanolyan keservesen ül tovább. Elveszem a telefont, és gondolkodás nélkül apró darabokra zúzom. A lány felsikolt, majd megölel, és érzem, hogy egybeolvadnak a gondolataink. Felnézek, és látom, hogy egyedül állok a szoba közepén. Sikerült. A lány kiszabadult. De akkor most ki vagyok én?

Ez a bejegyzés 2008. június 8. vasárnap napon 21:02 órakor készült, és a(z) Besorolatlan témához tartozik. Nyomon követheted az erre a bejegyzésre adott válaszokat RSS 2.0 forráson keresztül. Hagyhatsz hozzászólást, vagy tehetsz visszakövetést oldaladról.