Full véletlen volt az egész. Vagy csak nem tudatos. Vagy csak nem vettem észre. Olyan voltam, mint egy szál cigi. Egész voltam. Soha nem voltam még meggyújtva, és te voltál az első, aki belémszívott. Égtem, égtem, szívtál, szívtál. Én pedig csak reménykedtem, hogy soha nem fogsz leszokni. Aztán egyszer csak elejtettél. A földön voltam, még parázslottam, hittem, hogy csak véletlen volt. Mert nem tapostál el, és én naivan azt hittem, fel fogsz venni, és szívsz még belőlem, mert te is függő vagy. De lassan a parazsam is kialudt, és minden reménykedésem megszűnt abban, hogy valaha is teljesen eggyé válunk. Én azt hittem szabad vagyok, de én is függtem; evidens módon tőled; te is függő voltál, csak bennem nem volt meg az, amitől függhettél volna. Végül eltapostál, és rájöttem: soha nem is dohányoztál.
Hozzászólás |