Ez nagyon hosszú lesz… érzem, hogy előbb-utóbb muszáj lesz lehunynom a szememet. Emberfeletti erőfeszítéssel sem tudom majd nyitva tartani. Túl kicsi a terem, és zsúfolva van. Biztosan feltűnő lenne, ha durmolnék egyet. Allergiaszezon van, néha eldugul az orrom, tehát előfordulhat, hogy még horkolnék is. Mekkora fles lenne, belehorkolnék a szemináriumba!

Az előttem ülő szőke nő hosszú haja rálóg a padomra. Vagyis nem az én padom, csak most én ülök itt.

Nekem is volt ilyen hosszú hajam, és ilyen szőke volt. Szőke az eredetim, de nem szeretem. Plusz, imádom festeni, ez a dilim. Meg a fülbevalók. És a táskák! Imádom a táskákat, de a cipők szintén közel állnak a szívemhez. Amikor még ilyen hosszú és szőke hajam volt, nem tudtam, hogy most így odaleszek a táskákért, vagy az olcsó bizsukért. Kicsi voltam. Nem tudtam, milyen igazán vágyni, gyűlölni, várni. Várni, hogy mikor lesz már vége ennek a régi magyaros csodának.

Még csak 14 perce beszél. Ez nagyon hosszú lesz. A horkolás nem biztos, de az alvás igen.

Egy válasz erre: “Utópiák a kora újkori Európában”

  1. #1 ildioldal írta:

    ha álmosnak érzem magam mindig a hátsó padban a legbelső székre ülök. az az alvók helye. csak tábla nincs még kiakasztva. de szerintem a mostani elsősök is hamar rájönnek,annak a helynek varázsereje van…:)

Hozzászólás