rólam, rólad, rólatok, neked, nektek

Belépek az ajtón. Megszólalnak a kis csengettyűk. Megcsapja orrom az ismerős illat. Bálint örül nekem, kipipál a naptárban. Kéri, várjak egy kicsit. Kimegy, rágyújt. Pár perc. Az asztalon lévő fényképeket nézegetem. A berlini expo képei. Visszajön, kezdhetjük. Levetkőzöm derékig. Felhasalok a székbe. Megkérdezi, milyen zenéhez lenne kedvem. Rómeó vérziket választok. Ismerős dallamok, imádom ezt az intrót. Bálint lefújja a hátamat fertőtlenítővel, pár másodperc múlva letörli. Egy papírt helyez a hátamra, rányomja. Leveszi, megkérdezi, mehet-e. Persze, válaszolom. Felhangzik az ismerős zúgás, megérzem a tűszúrást a tarkóm alatt. Lassan elzsibbadok, ahogy a tű ki-be ugrál festéket nyomva a bőrömbe. Beszélgetünk. Kérdezgetem a németországi útról, egész hosszú élménybeszámolót tart. Az 1 hónapos kislányáról is mesél büszkén. Közben lerendez pár telefont. Lejár a cd. Kimegyünk cigizni. Iszom egy kis vizet, bekapok egy szőlőcukrot, visszafekszem. Még pár dal lemegy, mire Bálint szól: Mára ennyi. Nagyot sóhajtok. Lekeni a hátam krémmel, ráteszi a fóliát. Úriember módjára elfordul, amíg felöltözöm. Fizetek, új időpontot egyeztetünk. Veszem a táskám, és hazamegyek. A buszon már feszül a hátam.

Ez a bejegyzés 2008. szeptember 29. hétfő napon 21:30 órakor készült, és a(z) Besorolatlan témához tartozik. Nyomon követheted az erre a bejegyzésre adott válaszokat RSS 2.0 forráson keresztül. Hagyhatsz hozzászólást, vagy tehetsz visszakövetést oldaladról.