Mostanában elkezdtem kapargatni a dobozom falát. Hátha szűrődik be valami, amit nem én találtam ki. Nem vagyok biztos benne, hogy készen állok szétrúgni a doboz oldalát. De hajt a kíváncsiság: milyen lehet úgy a kilátás ( mert tudod, a polcodon ülök), ha nem függök a szenvedélytől? A kis papírforgácsokat kidobálom, hogy a külvilág észrevegye, létezik itt bent valaki. Viszont nem kiabálok, nehogy azt higgyék, meg kell menteni. Jó nekem itt. Ha nem lenne jó, már kijutottam volna innen. Élvezem a rabságot. Nem hiszem, hogy segít neked, de tarts nyugodtan a dobozban. A függőségtől ne ijedj meg. Természetes. Tarts nyugodtan a dobozban. Jó nekem itt.
Hozzászólás |