Azt hiszem, itt az idő megállni és gondolkodni. Mérlegelnem kellene, ahhoz viszont egyedül kell lennem. Nincs min gondolkodni, mert vagy van értelme, vagy nincs. Dönteni viszont muszáj. Gyorsan, mert megint fájok, a könnyeim pedig eszeveszettül kapaszkodnak felfelé. Ez már rég nem játék. Tiszta vágy, de ki tudja, mi éri meg? Ki dönti el, mi a túl nagy áldozat? Ki írta meg ezt, és miért gyűlöl engem ennyire? Miért akarja minden áron megszakasztani a lelkem? Jó vicc biztos, csak még nem értem a csattanóhoz. Írok, írok, fájok, fájok, aki megírta pedig csak élvezi a hatalmát.
Hozzászólás |